Oldalak

2011. december 1., csütörtök

Rövid gondolat az együtt előbbre lépésről

         Hát ismét eljutottunk az IMF-ig!
Itt ez az ország, amely 20 éve még eltartotta magát, és ha kínnal, keservvel is de értéket teremtett, s voltak területek melyek megállták a helyüket a világban. De széles mosolyú igazgatóink és hamar lepaktumozó induló pártjaink  nullára privatizáltak mindent. Ma minden erőnkkel azon vagyunk, hogy az idegenek gyáraiban idegen országok gazdaságát növeljük.
Szalagmunkás, bérrabszolga, határon túlra csúszó szakmunka… buborékország…
         Micsoda ellentmondás: gyárosaink sokallják a minimálbért, a papíron alig termelő ágazatokból csak csordogál a pénz a költségvetésbe, mégis orvos, tanár, hivatalnok követeli a nyugati bért!
         Követeljék! De követeljék azt is hogy legyen magyar munka a magyar munkahelyen, magyar áru a magyar üzletekben, magyar érdek a magyar kormányban. Ekkor léphetünk együtt előre a jobb fizetés, szebb jövő felé!
         Vagy van valaki ki hiszi hogy a semmiből valami lesz? A munkások, földből élők fuldokolnak az országban, a politikus jól él, az értelmiség meg követel. Inkább követeljék és tegyenek azért, kikerüljünk a kilátástalanságból, hogy megteremtődjön az alap: a magyar munka, mely eredményéből aztán orvos, tanár, hivatalnok jussa szerint részesüljön.
         Közösen, egymást nem lenézve, ha akarjuk sikerülne eltépni a láncot, mely a még most fennálló világrendhez köt minket. Legyünk, amennyire lehet, önfenntartó ország. A Nemzet minden osztálya, rétege, kasztja tudja azt hogy a többiek nélkül nincs békés jövő! Mindenki nézzen önmagába, megtesz-e mindent hogy erős talpon álljon az ország? Letudja-e győzni irigységét, igényét kiváltságaira? Emberséges tud-e lenni az embertelen világban?
         Akkor hajrá! Ne a nyugatot hizlaljuk, legyen magyar munka, legyen igazi Nemzeti Kormány! Ha nem, csönget az IMF, viszi a házunk, visz a Hazánk…