Oldalak

2012. augusztus 6., hétfő

Erdélyből visszatérve...

 Állok a városban értetlen. Nézem az előttem álló kisfiút, ki dinnyét venne a piacon, Csíkszereda piacán. a nagy melegben biztos jól esne neki egy szelet hűtött dinnye. Kéri hát, ízes szólással, magyarul. S jő a válasz. Sötét lélekből fogant, primitív. Bennem bicskanyitogató gondolatokat ébresztve: Romániában vagyunk, kérd románul!
 A székely kisváros egén még nem jelentek meg Csaba haza siető vitézei. Csak a kisfiú pislantott értetlenül körbe. -Menj fiam, kérj attól ki magyarul is fogadja... szóltam csendben, s már léptem én is tovább, mert olyan rossz ízű lett volna az a paradicsom mely az előbb még csábítón vonzott, ha itt venném meg.
 Vásárhelyt egy szupermarketbe tévedtem megvenni a következő napok betevőre valóit. Minden van, ahogy már megszoktuk, nyugat szállít ide mindent, csak vásároljunk, gyarapítsuk őnyugatisága vagyonát. Nézem a hentespultban dolgozókat, s kiválasztom a szép magyar nevű leánykát, s sorra kerülve kérem amit már kinéztem. Csak románul fújja! Kérem ismét, most már mutogatva is. Valahogy csak megkapom.
 Negyed évszázada járom Erdélyt. Negyed évszázada ismerem Vásárhelyt. Valaha, bolyongva utcáin, szinte nem hallottam román szót. S társaságban nem is tudtam ha volt köztünk román, mert beszélte nyelvünk jobban mint közülünk néhányan. Mondom valaha. Mert a borzalmas méretű román betelepítés átformálta Váradot, Kolozsvárt, Nagybányát. S mivel a "Csau" rendszer mindent nem végzett maradéktalanul, hát '90-ben kitalálták a pogromot Vásárhelyt. Harmincezer fiatal menekült el e helyről. 15-20 ezer leendő család, s rengeteg gyermek , kik nem itt születtek meg, hiányzik innét, hiányzik de nagyon!
 Mi "itthoniak" mit adunk töltésként nekik? Folyamatosan korcs, nemzetietlen kormányokat, a padlást megtelítő ígéreteikkel. Beletörődöm módon elszenvedett  ország és vagyon lopást. az anyaország lecsúszását a béka feneke alá! Pedig nem így indultunk 20 éve! Lehet-e büszke ránk az elszakított magyar? Kap-e erős támogatást ha atrocitás éri? Ha autonómiát akar?
 Ha szeretnénk még hogy unokáink még nemzettestvért találjanak ott túl, akkor valami nagy változás kell hogy jöjjön itthon, mondhatnám valami nagy durranás...